Buliiii van!

Nem is olyan régen, novemberben az egyik kedves barátnőm is betőltötte a második életévét. Hogy ezt megünnepeljük, össze is ültünk náluk egy jó kis bulira. A tavalyira sajnos csak egy kis késéssel tudtunk elmenni, de idén már jó korán rákészültünk, és fergetegesen nagyot játszottunk. Tamara már nagyon aranyos kislány és most először már sikerült abban az állapotban talkozzunk, amikor mindketten tudtunk beszélni, így a mutogatáson és játékon túl sokkal könnyebben meg tudtuk érteni egymást. Tamara nagyon sok szép ajándékot kapott, a mienkért valószínűleg nem örült annyira az anyukája, ugyanis a gyurmát biztosan sokáig tart majd kitakarítani a szőnyegből. Reméljük azért nem haragudtak nagyon.

Kreativitás felsőfokon

Anyának unalmas hétköznapjaiban kiemelkedő örömet okoz, hogy nyomon követheti fejlődésemet. Az, hogy kibújt immáron a 19. fogam is, hihetetlen extázist váltott ki nála. Ami néha egy egészen inci-finci üröm lehet az örömben az az, hogy néha a kreativitásomat nem a legmegfelelőbb módon juttatom érvényre. Még nem érett meg a gondolatra, hogy az önkifelyezésnek nem csak a hagyományos, szociálisan elfogadott módja létezik. Ezt már a Vivien nővérkémnél is nehezen bírta magáévá tenni, de őt, hosszadalmas, fárasztó munkával sikerült legyőznie. Én még nem hagyom magam...Íme bizonyság a fent említett esetekre.

Majdnem 28 hónaposan

Nos, ha már ilyen jól megy a blogírás, itt van még néhány részlet rólam, mint 28 hónapos kislányról.

Magasság: 92 cm.

Súly: 12,4 kg.

Fogak száma: 17 db.

És amit mások mondanak:

25-27 hónapos: a gyermek már egyenesen, stabilan jár, ugrál, elrúgja és dobja a labdát.

Tud fogat, arcot és kezet mosni. (A rendes fogmosást még azért korai lenne teljesen a pici szakértelmére bízni. Az alapos fogmosás segítése a szülő feladata!) Egyedül vetkőzik. A könyvben már egyesével lapoz, és kis tárgyakkal is ügyesen bánik.

Boldogan segít, takarít, odahozza, amit kérünk tőle, terít. Ha rajzol, már nem egyszerűen firkál, hanem egyenes vonalakat húz. Vannak gyermekek, akiknek a rajza már hasonlít arra, aminek készült.

Az átlagos gyermeknek körülbelül ötven szóból áll a szókincse, és két-három szóból álló mondatokat mond.

A gyerek külsőleg is változik, babás arányai helyett vékonyabb testalkatú lesz, feje a testhez képest már nem olyan nagy. Ezzel párhuzamosan a súlyához képest kevesebb kalória is elég neki. Míg eddig több zsiradékra volt szüksége, mint egy nagyobb gyermeknek vagy egy felnőttnek, mostantól ez a szükséglet csökken.

Mozgásigénye óriási, mindig kell időt szánni rá, hogy kiugrálja, kirohangálja magát. Ugyanakkor kevesebbet alszik: a többségnek 9-13 órai alvásra van szüksége éjszaka és egy rövid ebéd utáni szunyókálásra napközben.

Ezek közül minden megy már nagyon rég óta, így nem is részletezem, kivéve, hogy a mondataim már hosszabbak, mint 2-3 szó.

28-30 hónapos :

A gyermek tud már lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de próbálkozik. Az egyszerű guruló kisautót vagy biciklit már ügyesen hajtja a lábával.

Hah, amióta csak állok, azóta tudok lábujjhegyen járni. Nálunk ez családi adottság. Apa csak úgy tud járni :D. Fel meg le ugrálok mindenről, csak győzzenek leállítani. A féllábazást még nem próbáltam igazán. Bármit ügyesen hajtok, de csak a lábammal, pedálozni nem vagyok hajlandó, csak rövid ideig, azán gyorsan átállok a lábbalhajtásra, mert úgy gyorsabban haladok... és az élet oly rövid...

Felveszi a ruháit, rajzol, és gyurmából figurákat próbál formálni. Kockáiból igazi tornyokat épít. Képes gyöngyöt fűzni, és ha nem túl szoros a gomblyuk, be tudja gombolni a gombokat.

Ruháimat felvenni csak anya koordinációjával tudom, a levetkőzésben már régóta nagyon profi vagyok. Imádok rajzolni és szinezni, profi vagyok csiga-bigában. Gyumrázni is szeretek, de még csak a golyó elkészítéséig jutottam el. Kockákból bármekkora tornyot építek. a gombokhoz nem nagyon van türelmem, próbálkozok, de egy idő után úgy gondolom, hogy mégiscsak gyorsabb lenne letépni...

Hull a hó, telizsák

A hétvégén megérkezett itt is a hó, természetesen az sem átlagos körülmények között. Anya a legnagyobb cúgban kapott durrdefektet és ennek egyenes következményeként kint töltött a fagyban másfél órát, miközben 4 úriember próbálta kicserélni a kerekét. Miután ez sikerült, kiderült, hogy az autó aksija is lemerült, ami egy további fél órás játék volt beindítani. Ezekután úton hazafele elkapta anyát a hóvihar.

Tegnap viszont igazán jó nap volt, mert a lehullot sok hóban hócsatáztunk egy nagyot, amibe még a szomszédaink is beszálltak.

Ma építettünk egy nagy hóembert is az anyával, ami mostanra elkezdett már olvadni így a fél szeme elfolyt. No de sebaj... hosszú még a tél...

Hétköznapok ismét

Közben elmúlt a nyár és eljött az ősz, amit az elején furcsáltam és folyton vissza akartam tenni a fára a leveleket, de végül elfogadtam és jókat játszottam az avarban. Voltunk közben mindenfelé- de anya szerint ez már nem fér bele a blogba, mert tanulnia kell- például kiprobáltuk végre a piros vonatot és elmentünk Esztergomba egy napra. Amig lehetett egész nap kint voltam az udvaron és megtanultam szépen rajzolni is.

Itt van néhány kupacnyi kép az anya kedvenceiből...

lefekvés előtt:

 mókás pillanatok...

Játék közben...

Ismét keresztvíz

Bár még nem említettem a blogban, de év elején megszületett a másik kereszttesóm, akit Dávidnak hívnak, de mi egymás között csak Bubunak nevezünk, főként azért, mert azt sokkal könnyebb kimondani. Nos, mint azt tudjátok, az én keresztanyám a Bubuka édesanyja, és az anya számára teljesen természetes volt, hogy ő lesz a Bubu keresztanyja, amely vágya némi komplikációk árán bár, de teljesült, így a Bubuval vice-verza kereszttesók lettünk. Ezen remek eseményről most nem tudok képet biztosítani, de anya majd dolgozik rajta, hogy előkotorja valahonnan. Ezennel közlöm azt a szomorú tényt is, hogy szegény Bubut diszidáltatták az anyukájáék magukkal egybevetve, mondván, hogy Kölnben kolbászabból van a kerítés. Ők szerintem nincsenek tisztában azzal, hogy a Bubuka még nem is eszik kolbászt (hacsak nem tud felszedni a földről amikor a Gergő ledobálja). :)

Ezennel üzenem a keresztmamiéknak, hogy tessék gyorsan megmilliomosodni és hazajönni, mert az anya is nagyon rosszul bírja már ezt a nagy távolságot arról nem is beszélve, hogy és is rásegítek neki néha egy adag 'hol van a Bubuká'-zással...

Zooooo

Szégyen és gyalázat, de megértem két évet úgy, hogy még nem láttam az budapesti állatkertet. Másokat már láttam, meg vadasparkokban is jártam, de ide még nem sikerült eljutni. Így történt, hogy anya megelegelte ezen álldatlan állapotot és azt mondta apának (ugyanis Ő az aki nem szereti az állatkerteket), hogy vele vagy nélküle, de állatkertbe megyünk. Ezen ötleten felbuzdulva hozzánk szegődtek a nagyiék is és így történt, hogy ellátogattunk az állatkertbe. ISTENI VOLT! Természetesen ismét apa volt az, aki nem bírta már cérnával, így ért véget a látogatás a paradicsomba, de így is remek kis nap kerekedett belőle.

Ilyen csudaklassz állatokat láttunk és fényképeztünk. Néhányhoz meg is próbáltam bemászni, de apa ebben is korlátozott... :S

Habokba mártom puha testemet

Ha már nyár legyen kövér, így a másik szokásos vakációnk szintere ismét Horvátország lett. Ezennel a szük család dédivel és az Erával bővűlt, lévén ők a két béjbícsősz ha garázdálkodni merészelnék. Apa ezennel velünk töltötte az egész időd és nem ment holmi barátokkal a tengermélybe lejtőzni. Most is sok barátra leltem, akikkel alaposan feltúrtuk a parti homokot és átrendeztük a kavicsállományt.

Voltunk kisvonatozni is, ami eddig kimaradt az életemből, és nagyon élveztem volna ha nem lettem volna aaannnyira álmos. Végigettünk néhány étterem étlapját, sétáltunk a naplementében, egyszóval ÉLVEZTÜK A NYARAT!!!

Ismét Majsa!!

Amint azt már említettem az előzőekben, nagyon megszerettük Majsát, így idén fogtuk magunkat és lementünk csak úgy az anyával és a dédivel egy hétre. A Pálma is ott volt Majsán, de ő a lovastáborban, így őt is meglátogattuk párszor. Az utolsó két napra lejött az apa is meg a Krisztiánék is, így egész szép kis társaság gyült össze ott hirtelen. Ami igazán jó volt, az az, hogy mostani ottlétünk alatt merészebb voltam már, így a gyerekmedence szélén már bele is feküdtem a vízbe, úgy hogy a fejem leért az aljára a kiülőnek. Ily módon a víz épp befedte a füleimet. Ééééésss, anya nagy örömére azóta már itthon is csinálom, így gyerekjáték a hajmosás mostanában.

Livigno

Idén áprilisban, mint minden évben immáron programszerűen, elmentünk Olaszországba síelni egy hétre. Ezennel jött velünk az immáron csapattagnak számító Erán kívűl a fia Attila is, aki még soha nem síelt. AZ emelt létszámnak köszönhetően, nagyobb csomagratót béreltünk és azt is jó móka volt lecsukni.

Az út most is elég hosszú volt, de most már jóbban bírtam, hisz nagylány volnék már vagymiaszösz, de amikor már végképp nem bírtuk, megálltunk pihenni és gyönyörködni a csodás tájban. Amikor az apa is kipurcant én vettem át a vezetést, hogy kipihenhesse fáradalmait.

Amint megérkeztünk, rögtön beestünk akedvenc helyünkre megvacsorázni.

Az ottlét többnyire kellemesen telt, leszámítva néhány apró incidenst, mint például az, hogy Erika nagynénémmel fel kellett keresni a helyi ügyeletet, mert nem bírta a friss hegyi levegőt, így inhalálnia kellett naponta többször, ami igen jó mókának bizonyult az egész család számára (képeket lásd később). Amikor anyáék síeltek, én vagy otthon maradtam az Erával, vagy mi is felmentünk a helyre. Mivel Livigno nem egy igazán nagy város, így sokszor sétáltunk, és séta közben sok helyen találtunk kitéve kis játékokat az utcára, mondjuk boltok elé, hogy amig az apa epekedett a műszaki cikkekért, mi anyával tudtunk pacigolni. Természetesen kötelező programként építettünk hóembert is, azaz, hogy konkrétan anya építette és nem folyton szétpüföltem. Amikor bevonultunk melegedni kukoricát pattogattunk, amiről mindenáron le szerettek volna beszélni, mondván, hogy az nem nekem való, de esélytelenek voltak...

Utolsó nap még sikerült átélni egy jó kis hóvihart, aminek köszönhetően anyáék majdnem fent maradtak a hegyen, de végül kalandos módon bár, de sikerült lekászálódjanak és ismét együtt volt a család.

A hideg ellen mindenki másként védekezik... anya engem konkrétan felültöztet hóembernek. Az apa viszont aki nem szeret túlöltözni, inkább egy kis szívmelegítőhöz fordult, és mivel köztudottan igen rosszul bírja az alkoloholos jellegű készítményeket... hát az lett a vége, hogy egy kutyának énekelt az utcán. Anya az elején jól bírta, de később már nem annyira, így bosszút esküdött, ami ezennel teljesedik ki csak teljes valójában, ugyanis közkincsé tettetnek apa fázisai.

Anya üzeni: népek élvezkedjetek!!!